Értelemkeresés és értelemadás a nehézségekben
Dóra
Ismersz valakit, akinek hasznos lehet? Oszd meg vele a cikket
A mindennapi élet viharaiban gyakran érezhetjük úgy, hogy a nehézségek csupán értelmetlen akadályok, melyek hátráltatnak minket. Azonban az egyik legkülönlegesebb képességünk a poszttraumás növekedés. Az a folyamat, amikor a krízisből nemcsak felépülünk, hanem mélyebb önismerettel és bölcsességgel gazdagodunk kognitív átstrukturálási folyamatok által.
Logoterápia megszületése
A poszttraumatikus növekedéssel foglalkozó elméletek egyik úttörője Viktor E. Frankl pszichiáter, a logoterápia megalkotója. Frankl a második világháború idején sok időt töltött koncentrációs táborokban fogolyként, ahol orvosként kutatta azt a kérdést, hogy vajon ki éli túl majd ezeket az embert próbáló körülményeket és embertelen bánásmódot. Feljegyzései és megfigyelései azt mutatták, hogy nem a fizikailag legerősebbek maradtak életben, hanem azok, akiknek volt egy jövőbeli céljuk, amihez ragaszkodhattak. Például egy rég nem látott gyermek, szerelem vagy egy félbe hagyott karrier. Akik elveszítették a hitüket abban, hogy várja őket valami a jövőben, azok fizikailag is hamar feladták.
A felszabadítás után Frankl megírta a Mégis mondj igent az életre c. könyvét, melyben a táborban átélt szenvedései és ezek kognitív átstruktuálása került a fókuszba, hogy példát mutasson mások számára. A könyv talán egyik fontos üzenete, hogy a körülményeket nem mindig uralhatjuk, de a belső válaszunkat senki nem veheti el tőlünk.
Értelemkeresés a mindennapokban
“Ha már nem vagyunk képesek változtatni egy helyzeten – gondoljunk egy gyógyíthatatlan betegségre –, akkor az a kihívás áll előttünk, hogy változtassunk önmagunkon.” /Viktor E. Frankl/
A logoterápia fókusza az értelemkeresés, vagyis hogy nem a szenvedés ténye határoz meg minket, hanem hogyan állunk hozzá és milyen értelmet adunk neki. Az értelem forrása az alkotás, az élmény és az attitűd. Alkotás lehet, hogy egy nehéz helyzet ellenére valami maradandót hozunk létre, ami segíthet nekünk és másoknak is. Az élmény lehet kapcsolódás a természethez, művészethez vagy más emberekhez a nehézségek ellenére is. Az attitűd pedig a fenti idézet legfontosabb üzenete: ha a körülményeken nem tudunk változtatni, akkor magunkon és a helyzethez való hozzáállásunkon még szabadon tudunk.
A logoterápia szerint az élet akkor is értelmes maradhat, ha szembe kell néznünk az emberi lét három legsötétebb aspektusával: a fájdalommal, a bűnnel és a halállal. A fájdalom például megtaníthatja nekünk a saját komfortzónánk, határaink, ingerküszöbünk meghaladását, illetve informál a belső erőforrásainkról és lelki szívósságunkról, vagyis a rezilienciáról. Egy bűn elkövetése lehetőséget adhat bűnbánatra, a jóvátételre és változásra. A halál az élet végessége pedig erősítheti bennünk a jelentudatosság súlyát, és azt hogy ne halogassuk az értelmes cselekvést.
Az értelemkeresés azonban nem a fájdalom tagadása és nem egyfajta erőltetett pozitivitás. Nem kell hálásnak lennünk a tragédiáért. A cél sokkal inkább az, hogy a romokon valami újat kezdjünk építeni, ami bár más lesz, mint a régi, mégis értékes és jelentőségteljes lehet.
Kitölteni az űrt
“Az élet nem tesz fel kérdéseket nekünk, hanem mi vagyunk azok, akiknek az élet kérdéseire válaszolnunk kell.” /Viktor E. Frankl/
A logoterápia egy másik fontos gondolata, hogy amikor a hagyományok és az ösztönök már nem mondják meg, mit tegyünk, akkor eljöhet az az állapot, hogy már nem tudjuk mit akarunk, mit szeretünk, mit élvezünk. Az életünk keretei (munka, rutin, társadalmi elvárások) megvannak, de a „miértjeink” hiányoznak. Érzelmi szinten megjelenik a céltalanság, az unalom és a belső üresség érzése. Ilyenkor gyakran abba a hibába esünk, hogy azt tesszük, amit mások, vagy azt, amit mások mondanak nekünk, illetve pótcselekvésekbe kezdünk — például túlzott szexualitással, munkával vagy függőségekkel próbálják betömni a belső űrt.
A logoterápia ebben az értelmezési keretben azt taníthatja nekünk, hogy ne egy „univerzális” nagy életcélt keressünk, hanem próbáljunk személyre szabott, hozzánk és a helyzethez illeszkedő célt és értelmet találni. Pszichológusként például lehet a munka célja egy-egy olyan mondat, vagy gondolat, ami a kliensekben él tovább, és segít nekik a mindennapokban vagy egy nehéz és kilátástalannak tűnő helyzetben. Ez a cél pedig értelmet adhat a mindennapi munkának, a másoknak való segítésnek és az empátiának.
Értelemadás a gyakorlatban
Az értelemkeres és értelemadás nem csupán egy gyakorlat az attitűdünk megváltoztatására. Több kutatás is bizonyította, hogy azok a személyek, akik képesek narratívát (történetet) alkotni a nehézségeik köré, ellenállóbbak maradnak. Az értelemkeresés segíthet nekünk csökkenteni a tehetetlenség érzését, beilleszteni a fájdalmas eseményt az élettörténetünkbe és megtalálni a rejtett erőforrásainkat, amikről eddig talán nem is tudtunk.
Az értelemkeresés és értelemadás a gyakorlatban általában 3 lépésben valósulhat meg:
- lépés: Átkeretezés: Ilyenkor ne azt kérdezzük magunktól, hogy “Miért történik ez velem?”, hanem próbáljuk azt, hogy “Mire taníthat ez a dolog most ez engem?”.
- lépés: Összekapcsolás: Megvizsgálhatjuk, hogyan használhatjuk fel ezt a tapasztalatot arra, hogy később másoknak vagy akár saját magunknak segítsünk?
- lépés: Apró értékek: értelemadási folyamat során gyakori hiba, hogy valamilyen nagy, szemléletváltó értelmet keresünk, azonban lehet, hogy inkább valamilyen apróbb dologban keresendő. Például egy nehézségben vagy egy nehéz napban keressük meg a napunkban azt az egyetlen dolgot, amiért mégis érdemes volt felkelni.
Az alábbi táblázatban láthatunk néhány további példát a logoterápiás átkeretezésre, ami segítséget nyújthat a folyamatban.
| A kérdés, amit eddig tettünk fel | A kérdés, amit a logoterápia javasol |
| “Miért történik ez velem?” | “Mire hív engem ez a helyzet?” |
| “Mikor lesz már végre vége?” | “Ki az, akinek szüksége van rám a nehézségem ellenére is?” |
| “Mit akarok még az élettől?” | “Mit vár még tőlem az élet?” |
Viktor Frankl öröksége, a logoterápia nem csupán a múlt egy darabja, hiszen tanításai a bizonytalanság és a kiégés korában talán aktuálisabbak, mint valaha. Emlékeztetnek minket arra, hogy bár a világot körülöttünk nem mindig tudjuk megjavítani, a belső szabadságunkhoz bármikor visszatalálhatunk.
S most a cikk elolvasása után tedd fel magadnak azt az önreflektív kérdést, hogy „Ha az aktuális nehézséged nem egy csapás lenne, hanem egy kérdés, amit az élet intéz feléd, mi lenne az a válasz, amire 10 év múlva is büszkén emlékeznél vissza?”.
A témában pedig ajánlom figyelmedbe Viktor E. Frankl könyveit, melyekben gyakorlati útmutatót ad ahhoz, hogyan fordítsuk át a tragédiát, a bűnt vagy a szenvedést belső fejlődéssé. Írásai arra tanítanak, hogy az élet értelme nem egy távoli cél, hanem egy felelősségteljes válasz, amelyet minden pillanatban nekünk kell megfogalmaznunk önmagunk és a világ felé.
Irodalomjegyzék:
- Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre, Európa Könyvkiadó Kft., 2025
- Viktor E. Frankl: Az élet értelméről, Libri Könyvkiadó Kft., 2024
Fuller Bianka vagyok, pszichológus és pszichoedukátor. Önismereti és szorongás oldó pszichoedukációt és támogatást nyújtok fiatal felnőtteknek (25-35 éves korosztály).
