Reziliencia körkép cikk

Érzelmi ellenállóképesség körkép 

A reziliencia nem más, mint a rugalmas érzelmi ellenállóképesség. Az  immunrendszerhez hasonlóan, amely véd bennünket a betegségekkel szemben, az  érzelmi ellenállóképessé is egy rendszerként véd minket az érzelmi megterheléssel járó  helyzetek esetén. És ahogy az immunrendszer sem tudja elkerülni, hogy kórokozókkal  találkozzon, amik időről-időre legyengítik, úgy az érzelmi immunrendszerünk sem  kerülheti el a nehézségeket. Hiszen a stressz természetes, hogy jelen van az életünkben,  az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan reagálunk rá. A reakciónk pedig attól  függ, milyen megküzdési stratégiákkal bírunk. 

A megküzdési képességeket gyerekkorunk során tanuljuk meg, ahogy egyre  összetettebb kihívást jelentő helyzetet oldunk meg. Mivel nem a genetikán múlik, hanem  a szocializáción többnyire, ezért nem lepődsz talán meg ha azt mondom, hogy  rezilienciánk nagyban függ a szüleink hozzáállásától. 

Hiszen például ha egy túlféltő szülővel van dolgunk, ahol a gyerkőcnek nincs lehetősége  próbálhatni önmagát, és megtapasztalni milyen egy nehéz helyzet, milyen hibázni, akkor  semmi lehetősége nincsen arra, hogy felvértezze magát a megfelelő képességekkel. 

De például egy elhanyagoló szülő is hathat károsan az ellenállóképességünkre, hiszen ha  nincs, aki megtanítsa, mi jobbhíján gyerekként igyekszünk valamit kialakítani, de az  közel sem biztos, hogy olyan hatékony és jó, mint amire valóban szükségünk lenne. De ez  nem is elvárható egy kisgyerektől. 

Aztán vannak az instabil szülők, ahol egyértelmű, hogy a reziliencia alacsony szinten van  jelen. Ilyen esetben pedig nem elvárható, hogy elsajátítsuk ezt a képességet.

Az alacsony szintet nem véletlenül írtam: nagyon fontos, hogy a reziliencia nem egy  fekete-fehér dolog, ami vagy van vagy nincs, hanem egy skála, amin mindenki máshol  helyezkedik el, sőt, egy adott személy is mozog a skálán, az adott helyzet függvényében.  Hiszen például van, aki a veszteségeket képes megfelelően kezelni, de egy vizsgaidőszak  alatt valósággal összeomlik a stresszt okozó helyzetben. Vagy éppen fordítva. 

A jó hír az, hogy ez fejleszthető, sőt az is lehet, hogy fel sem ismered, de van jónéhány  tulajdonságod, amiből kiderül, hogy magasabban helyezkedsz el azon a skálán. Hiszen  amikor eléd tárul egy nehézség, amivel korábban még nem néztél szembe, természetes,  hogy megterhel, hogy elgyengülsz – de ez nem jelenti azt, hogy nem vagy reziliens. 

Ezért nézzünk is néhány olyan ismertetőjegyet, ami a reziliens személyekre jellemző: 

A reziliens személy öt ismeretőjegye 

A reziliens emberek számára ugyan úgy adódnak krízishelyzetek. Viszont ezekben a  helyzetekben képesek mozgósítani erőforrásaikat, hogy túljussanak a nehézségen. A reziliens személyek tudják, hogy a problémák, nehézségek az élet velejárói, és nem  kell, nem is lehet őket elkerülni. 

A reziliens emberek tisztában vannak az erősségeikkel, és tudják, hogy milyen  helyzetekben lehetnek azok segítségükre. 

A reziliens személy tudja, kik azok az emberek, akikre támaszkodhatnak. Függetlenül  azok létszámától. 

A reziliens ember jól kezeli az érzéseit – vagyis igyekszik felismerni és nem elnyomni  azokat. 

Mielőtt még belefognánk abba, hogy megnézzük, te magad hogyan válhatsz rezilienssé,  állj meg egy pillanatra az olvasással, és gondold át mégegyszer a fenti 5 pontot.  Melyikkel hogy vagy most? Helyeseltél miközben olvastad és úgy érzed, megvannak ezek  a képességek, tulajdonságok, vagy van hová fejlődni? Akár vizualizálhatod is a (nem is  olyan távoli) jövőbeli reziliens énedet. Milyen ő? Kik veszik körül? Milyen körülmények  között van? 

Ha pedig megvolt a vizualizáció, térjünk át közösen azokra a dolgokra, amikkel te is  fejlesztheted a lelki ellenállóképességed a mindennapokban.

1.Találd meg a belső erőforrásaid 

Ahogy a cikk elején is írtam, mindenki elhelyezkedik valahol, azon a bizonyos reziliencia  skálán. Biztos vagyok benne, hogy Te, aki az ÉnTervezőt a kezedben fogod, éltél már át  nehéz helyzetet, amin túljutottál. Ez azt jelenti, hogy abban a helyzetben fejlődött a  rezilfienciád, még akkor is, ha elsőre nem gondolnád. Nem kell borzasztó megterhelő  élethelyzetekre gondolni, elég csak egy olyan „apróság“, mint az érettségi, vagy egy  húzós vizsgaidőszak. Esetleg valami csalódás, kudarc, szakítás, veszteség. Keress néhány  ilyen helyzetet és gondold végig, milyen erőforrások segítettek neked. 

Például vegyünk egy nehéz vizsgaidőszakot, amit sikeresen teljesítettél. Lehet, hogy a  vizsga előtti éjszaka annyira stresszeztél, hogy ennek köszönhetően úgy fogott az agyad,  mint még soha előtte és elég volt egyszer átolvasnod az anyagot ahhoz, hogy  megjegyezd. 

Ez azt jelenti, hogy nyomás alatt jól tudsz teljesíteni – máris egy erőforrás. Vagy esetleg  bár olyan tételt húztál, amiről fogalmad sem volt, mégis tudtál róla néhány szót  mondani, ami elég volt ahhoz, hogy átmenj a vizsgán. Vagyis valószínűleg képes vagy a  racionális, logikus gondolkodásra és a fejedben lévő információhalmaz megfelelő  rendezésére. 

Szakítás? Az egyik legfájdalmasabb élmény. De lehet, hogy ebben az időszakban a  fájdalom ellenére tudtad, hogy számíthatsz a barátaidra, ami szintén egy fontos  erőforrás. 

2. Foglalkozz az érzelmeiddel 

Ahhoz, hogy reziliensen tudjunk reagálni egy helyzetben, szükségünk van egy megfelelő  érzelemszabályozási képességre. Ezt első körben úgy tudod fejleszteni, hogy igyekszel  nem elnyomni, hanem felismerni az érzelmeidet a nehéz helyzetekben. Dühüs, csalódott,  kétségbeesett vagy, amikor nehéz helyzetet, krízist élsz át? Esetleg félsz? Ezek teljesen  természetes érzések, így hát adj nekik teret, ahelyett, hogy háttérbe szorítanád őket.  Tudom, ez nem könnyű, főleg, ha előtte éveken keresztül teljesen másképp kezelted  őket. De kitartó gyakorlással, egyre többször fog bekapcsolni az „érzelemfelismerő  gépezet“. És ha már felismered, hogy „Igen, most egy nehéz helyzetben vagyok, teljesen  természetes, ha félek/szorongok/dühös vagyok“ – máris megtetted az első lépést a  rugalmas ellenállóképesség felé. 

Hiszen hányszor történik meg az, hogy egy nehéz helyzetben csak úgy sodródunk, szinte  kontrollvesztett állapotban, mintha semmi befolyásunk nem lenne a helyzettel szemben.  Az érzelmeink viszont belső horgonypontként szolgálnak, segítenek megállítani ezt a  bizonyos sodródást. 

Akár vissza is lapozhatsz az ÉnTervezőben a januári fejezethez, ahol egy teljes hónapon  keresztül az érzelemkezeléssel foglalkozhatsz. 

3. Aktív megküzdés a passzivitással szemben 

Ha már szó esett a kontrollvesztettségről, a reziliencia esetén kiemelten fontos, hogy  reálisan érzékeljük a lehetőségeinket a helyzet kézben tartására. Hiszen gyakran  passzivvá válik az ember olyankor, amikor nehéz helyzetbe kerül. Úgy érzi, kicsúsztak a  kezei közül a dolgok, semmi ráhatása nincsen és a körülmények áldozata. Pedig ez  nagyon ritkán van ténylegesen így. 

Természetesen a másik véglet is előfordul, amikor arra próbáljuk használni a  megküzdési kapacitásunkat, hogy azt próbáljuk irányítani, ami teljesen a kontrollunkon  kívül esik. Ez egyértelműen ront az érzelmi ellenálló képességünkön, hiszen kudarcot  élünk át, úgy érezzük, bármennyire is szeretnénk nem tudunk irányítani – pedig  valójában csak rossz helyen próbálkozunk. 

Így hát egy nehéz helyzetben igyekezz több oldalról megvizsgálni a problémát, keress  benne olyan pontokat, amiket képes vagy te magad kontrollálni, és természetesen  ismerd fel azt is, amire semmi ráhatásod nincs. Mérd fel, milyen lehetősségeid vannak  annak érdekében, hogy rövid- és hosszútávon jobban légy, és mérd fel azt is, melyik a  fontosabb. A lényeg, hogy aktivizáld magad, és keresd azt, amire hatni tudsz. Ehhez akár  vissza is lapozhatsz a hónap bevezető részére, ahol épp a kontroll körökről esett szó.

4. Támogató háló 

Alakítsd ki azt a szociális hálót, amiben biztonságban érzed magad és tudod, hogy  fordulhatsz hozzá(juk), amikor nehézséged van. Az, hogy biztonságban érezd magad,  ebben az esetben kiemelten fontos. Hiszen van, hogy szégyenből, vagy bizonytalanságból  nem fordulunk a szeretteinkhez, mert az jár a fejünkben: „Mi van, ha hülyének néz, vagy  elítél?“ „Mi van, ha neki is túl sok lesz, ha elmondom mi a helyzet? Nem akarok másokat  terhelni“. Miközben ezek természetes és gyakori gondolatok, nem árt, ha kezeljük őket. 

Bár krízisben mutatkozik meg igazán, hogy ki az, akire lehet számítani, mégis fontos,  hogy azokat a bizonyos támogató kapcsolatokat akkor alakítsd ki és próbálgasd, amikor  éppen nincsen krízis. Ha van bármi bizonytalanságod, például mint a fenti két mondat,  teszteld le olyan helyzetben, ami nem túl kockázatos. 

Például ha attól félsz, hogy a szeretted/ismerősöd, akire támaszkodnál, nem terhelhető,  igyekezz számodra kevésbé megterhelő nehézségekről mesélni, és a reakciójából tudni  fogod, hol húzódik az ő határa, mi az, amiben számíthatsz rá. Fontos viszont, hogy te is  tudj kommunikálni a szükségleteidről, szintén ezekben a biztonságos helyzetekben.  Senki sem gondolatolvasó, és könnyen lehet, hogy szívesen tesznek a kedvedre, csak épp  nem tudják, hogy azt hogyan kell. 

5. Önegyüttérzés 

Végül, de nem utolsó sorban figyelj oda arra, hogy minden helyzetben együttérzéssel  fordulj önmagad felé. Ebbe beletartozik az is, hogy nem bagatellizálod a saját  nehézségeid azzal a mondattal, hogy „Dehát másnak sokkal nehezebb“. Az egyik  legkárosabb önsértő gondolat ez, amit tényleges önegyüttérzéssel tudsz egyensúlyozni. 

Ismerd fel és el, ha most nehéz, ha segítségre van szükséged, vagy ha érzed, hogy az idő  fog segíteni. Ezzel máris könnyítesz, hiszen a nehézség mellett nem kell még a saját  kritikus énészeddel is szembenézned. 

Bízom benne, hogy hasznosnak találtad ezt az anyagot, jó ellenállóképesség fejlesztést  Neked! 

Bianka